Prof. Dr. Patthy László és kutatócsoportja cikke egy rejtélyes jelenséget vizsgált, amelyet a fehérjéket kódoló gének terminációs kódjainál figyeltek meg eukariótákban és prokariótákban.
Konkrétan a TGA kodont (kodon= nukleotid hármas az mRNS-ben) lényegesen nagyobb gyakorisággal használják terminációs kodonként, mint a TAG kodont, és ez a TAG-TGA paradoxon néven ismert. Bár ezt a paradoxont már jó ideje felismerték, eddig nem volt széles körben elfogadott magyarázat rá.
A tanulmányban a humán mutációs adatok elemzése során feltárták, hogy a tizennyolc olyan kodon közül, amely egyetlen bázis helyettesítésével nonszensz kodonná válhat, a CGA kodon kivételes. A többi kodonnál nagyságrenddel nagyobb arányban alakul ki belőle a TGA stop kodon. A TAG-TGA paradoxon javasolt magyarázata a CpG-dinukleotidok metilációjában és hipermutálhatóságában rejlik. A kutatás azt sugallja, hogy az erős CpG-metilációval rendelkező organizmusok a TGA terminációs kodon használata felé hajlanak, míg a CpG-metilációval nem rendelkező organizmusok hasonló valószínűséggel használják a TGA és TAG terminációs kodonokat.
A cikk emellett adatokat mutat be a nonszensz mutációk gyakoriságáról a különböző stopogén kodonokban a rákban szerepet játszó különböző típusú emberi génekben, például az onkogénekben (OG), a tumorszupresszor génekben (TSG), az utas génekben (PG) és a tumor esszenciális génekben (TEG). A tanulmány az elemzést több fajból származó de novo génekre is kiterjeszti, hogy megvizsgálja a terminációs kodonmintázatokat az evolúciós kontextusokban. Ez a kutatás értékes betekintést nyújt a fehérjekódoló génekben található terminációs kodonok evolúciós dinamikájába, és fényt derít az érdekes TAG-TGA paradoxonra.
A teljes cikk itt olvasható.
