A Molecular Phylogenetics and Evolution c. folyóiratban 2024. januárjában jelent meg a cikk, amelyben Dr. Sramkó Gábor és kutatócsoportja e nehezen feltárható Nannospalax nemzetség törzsfejlődését kutatta fajmeghatározás céljából. A földikutyák európai taxonjai ugyanis csak kis morfológiai különbségeket, ám igen összetett kromoszómafejlődést mutatnak sekély evolúciós divergenciaszinten. Korábbi elemzések alapján 25 "formát" ismertek eddig a földikutyák elterjedési területén.
Ebben a cikkben a szerzők átfogó analízist végeztek 22 formából származó minta alapján. A filogenetikai fa rekonstrukciójához két sejtmagban kódolt genetikai régiót és a mitokondriális citokróm b gént szekvenálták meg.
A filogenetikai elemzések megerősítették, hogy a N. insularis a N. superspecies xanthodonhoz tartozik, és hogy ez a második ismert faja ennek a superspeciesnek Európában. A szárazföldi taxonok Kis-Ázsiából két kolonizációs esemény során érkeztek Európába, amelyek két szuperfaj szintű taxonnak felelnek meg: a N. superspecies monticola (az itt meghatározott taxon) kb. 2,1 millió évvel ezelőtt érkezett Európába, majd a N. superspecies leucodon (itt újra meghatározott taxon) kb. 1,5 millió évvel ezelőtt követte. A fajmeghatározás lehetővé tette a fenti szuperfajok taxonómiai tartalmának tisztázását is. A N. superspecies monticola három fajt tartalmaz, amelyek földrajzilag a földikutyák elterjedésének nyugati perifériájára korlátozódnak, míg a N. superspecies leucodon hat fajjal és több további alfajjal gazdagabb.
A fajmeghatározási modellek lehetővé tették egy eddig meg nem nevezett földikutya taxon leírását is Albániából, amelyet ebben a cikkben a szerzők mint új alfajt mutatnak be.
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható.
